...hát, hogy vettem egy pincét. De csak azt hittem, hogy ennyi. A helyiek rögtön azt kérdezték. „Oszt, bor, az van-e benne?” Mondom, hogyan lenne, most vettem, 15 éve ember nem tette bele a lábát. Erre megkaptam: „Akkor csak lukat vettél! A pince, bor nélkül, csak luk.”

A Bükk lábánál vagyunk, egy alig ezer lelkes falucskában, amely közel 500 pincével és több pincesorral büszkélkedhet. Ilyen a Berezdalja, a Pásti, a Fidóci, a Csecslápai, a Suragödri, a Pincevölgyi és a Kácsi úti. No, nekem, a Berezdaljai pincesor 200 pincéjéből, az alsó sorban sikerült megvennem egyet Mi az, hogy alsó sor? Ez a pincesor háromszintes. A pinceházak általában 20-30 négyzetméteresek, a hegyoldalba, a másik pincesor alá benyúlva, a riolittufába vájt pincék elé épültek. A felső sorok azért értékesebbek, mert onnan közvetlen kilátás van a Bükk vonulatára. No, meg az én présházam elől, annak ellenére, hogy az alsó soron van, mert ott véletlenül hiátusos a fasor a Hor patak partján. És ez a pince most már épp az enyém.

Illetve a luk. Kora nehezen behatárolható, de ha a benne talált szögletes óriásprésre, ahogy itt hívják „sutu”-ra az van vésve, hogy „keszu 1927”, akkor a pince épp száz év körül lehet, hiszen a megvételkor 2020-at írunk. Erről a „keszu”-rol csak annyit, hogy a házamra is az van írva, „keszu 1919”. Az, hogy „készült” nem lett volna autentikus kiírni?

Elhelyezkedése nem csak a hiányos fasor és a Bükk látványa miatt különleges, hanem épp szomszédos azzal a pincével, amelyet "mindentudó gugle" azonnal feldob, ha a településre rákeresünk. Ebben a pincében a falba kőkatonák vannak vésve, és a szájhagyomány úgy tartja, hogy csak akkor szabad egy jó borozás után elindulni a pincéből, "ha a kőkatonák dalra fakadnak".  "Mister gugle" még más pincéknél is mond ilyen szépségeket, de mivel azokat még nem láttam és nem a szomszédom, így egyelőre nem villogok vele.

Hát, a magam "lukával"  se villoghatok a Gacsó pince mellett, ez jól látható a képen. (Szemből állva jobbra van a "híres" pince, de szerintem ezt mondanom sem kellett volna.) Mindig megható nekem, még ha nyálasan hangzik is, hogy néhai tulajdonosára úgy emlékezik a kis márványfelirat, hogy "Őrízzenek örökké a kőkatonák." Mielőtt félreértés esne, nem kriptát, vagy emlékművet akarok építeni magamnak azzal, hogy rendbehozom, főleg a két kezemmel ezt a százéves csodát, de valahol a pince és az ember errefelé úgy összenő.

Na, egy kis kitérő, mindjárt érthető miért. Drága barátom ötvenedik születésnapjára az ő drága felesége kitalálta , vesz neki egy pincét. Talált is egyet, a vele szemben lakó néni 20 ezerre mondta. Hát nem volt nagyobb tényleg egy luknál, de a kilátás előle pazar volt. Engem bíztak meg, hogy járjak utána a földhivatalnál. Már akkor is gyanút kellett volna fognom, amikor tőle néhány méterre már kezdődött a temető, de a földkönyvek egyértelműen igazolták, hogy egy elhagyatott kriptát akart a néni barátosnémre rásózni, ami még nem is volt az ővé. Hogy ő pinceveremnek használta, az mindegy, egy kripta azért mégis kripta.

Mondjuk az is összenő az emberrel, méghozzá végleg, de a pince az legalább éltében. És hogy mennyire beszippantott, miközben sem őslakos nem vagyok, sem a borhoz nem értek és két korty után elalszom és buliromboló vagyok, na erről szól ez a blog.

Ha már itt tartunk, mennyire vagyok idevaló. Tíz éve vettem itt egy házat. Ha barátok meglátogatnak bennünket, levisszük őket kedves szomszédom pincéjébe. Ahol előbb utóbb teltház lesz. Ez is betér, az is betér. No, egy ilyen barátok itt vannak, ez is betér, az is betér estén a barátom azt merte mondani, látva, hogy a helyiek engem milyen kedvesen fogadnak, hogy "na Tapikám, e már idevalósi vagy!". Erre beállt a csend a pincében. Egy betérő pincés gazda felemelte göcsörtös ujjait vádlón és azt mondta: "Nem! Tapolcai itt még senki! Majd, ha a gyereke ide születik, az lehet gyüttment, az ő gyereke majd meg idevalósi."

No, ugyanennek a mutatóujjnak a tulajdonosa, amikor megtudta, hogy pincét vettem, és látta, hogy mit kínlódok a felújításával, mosolyogva azt mondta a minap: "na, a végén még falubéli leszel!"

Az talán sose, de pincegazda, az igen.