... kulcsa akkora, hogy azzal embert lehet ölni. De, ez el is várható egy majd százéves pincétől. Hozzá dukál a vastag faajtó, amelyet vasszegecsekkel díszítettek. A korábbi gazda egy semleges szürke festékkel a szögletesre kovácsolt szeg fejeket beolvasztotta a felrepedezett fába, így robusztussága sajnos nem látszik. De, ahol az idő keveredik, az épp a bejárat, hiszen a gyönyörű ősfaajtó elé egy olyan kerti kiskaput rittyentettek, amelyre igaz a nóta, hogy "zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve." A szocialista idők, fémipari présmaradványaiból heggesztett csoda. No, ez biztos repülni fog innen.

A többéves por és kosz mellett öt denevér fogadott a belépés után. Azonnal rövid cikázásba kezdtek, mert mondom talán egész életükben háborítatlanul hegyelhettek a padozat lécein fejjel lefelé. Az ajtó feletti szellőzőn minden éjszaka vadászni indultak és térték vissza nagy békével. No, ez véget ért. Nagyon sajnálom, teljesen humánusan és talpig betojva, egy seprűvel kezemben, "hess-hess drágáim, tűnjetek már" népi mondókát hajtogatva próbáltam őket a napfénybe kergetni. Sikertelenül. Nyomtak egy sikánt, oda vissza, mint a Forma-1-ben, majd a tőlem legtávolabbi szegletbe felkapaszkodtak és úgy forogtak összegubózva, mint karácsonyi dísz a hirtelen huzatban.

Behúzott nyakkal mértem fel a terepet. A "sutut", a másfél méter átmérőjű taposókádat, a későbbi korokat idéző darálót és kézi sajtolót. Kicsit elmerengtem megint az idő múlásán, az iparművészet és műanyagfröccsentés találkozásán, amikor az ivó flair székeire pillantottam.

Mindent áthatott a kellemes denevérguánó illata, amely a mennyiséget látva még visszafogottnak is volt mondható. Ace Ventura biztos örült volna ekkora mennyiségnek, de nem néztem utána a neten, mennyi a forgalmi értéke, lapátra érettnek tekintettem. Hogy mi minden fér bele a 30 négyzetméterbe, azt majd a későbbi takarítás mutatta meg, de hogy valaki valamikor valahol ipari mennyiségben használt TRINÁT festéket, azt a tíz ötliteres bádogrozsdálmány bizonyította.

Az igazi áhítat az óriás, piros vasajtó kinyitása után jött. Nem. Először a korom sötét és a késő nyári melegben mellbe vágó állandó 10 fok. A riolittufa lehellete. A tiszta, csodálatosan natúr levegő. Elő a mobiltelefont, zseblámpa funkció. Újabb négy denevér. Csak most csöppnyi, kétméteres testem betöltötte a pincelejárót, így a minidrakulák a vállamat simogatva tűntek ki az előtérbe. És a kintiekkel együtt azonnal vissza.

No, itt aztán tényleg megállt az idő. Bor híján, teljesen tiszta, penész nélküli, vájt falak, és egy penésszel borított lóca tűnt elő a fénypásztában. Rögtön a bejáratnál egy kétméter mély verem, ahova a gondos gazda eldugta a jó bort a fináncok elől, majd befedve azt, rágurított néhány üres, vagy félig üres hordót álcának. Közel tizenkét méter hosszon mindkét oldalt padka fut végig, amelyekre a hordó első karimája feküdt fel, hogy csapra verve még a kupa aláférjen. A pince végében aztán néhány szép hordó és lopó fogadott.

Meglepetésemre, az egyik padkán egy kalapács pihent, mintha néhány perce hagyta volna ott valaki. Ó, mondom, de jó lesz majd a vakolat leverésében. Ahogy hozzányúltam, mint a gyerek szmötyije, úgy porladt semmivé a nyele. És nem csak azért, mert a feje odarozsdált a kőhöz. A pince párája minden fát eltaknyosít előbb, utóbb.

Amikor kifelé jövet nem vettem figyelembe a pince és a saját méreteim közötti kompatibilitási problémát, csöndesen lefejeltem az egyik mennyezeti lámpát. Vízhatlan búrája megbillent és úgy liternyi víz ömlött a nyakamba. Ahogy alaposan megnéztem, az égő üvegteste ott úszkált a maradék lében. Nem épp az érintésvédelmi szakkönyvekbe való látvány volt.

A pinceházban a meleg ütött mellbe. Hogy nekem semmi nem jó! Volt egy kis ijedtség bennem és nem a denevérek miatt, hanem a munkát látva. És amit még a kosz takart és amit még nem is láttam!

Napnyugta előtt visszatértem. Bátorság, seprű, "eredjetek, no, ki!" népi rigmus jajongásával kitessékeletem a bőregereket, majd minden lyukat betömtem.

Másnap reggel kiderült, hogy nem volt tökéletes az akcióm. Egy denevér bent maradt. S nem a zárt hely okozta depresszió okozta a vesztét. Azon az éjszakán nem jutott táplálékhoz és vízhez...

(Olvasd el az előzményt: "Egyszerű a válasz...)"