Kortörténet és egyben kórtörténet, ezért a Covid-jelenséget nem hagyhatom ki. Hogy mennyire benne van az életünkben, mi sem jelzi jobban, hogy a kicsilányom, ha boltosat játszik, már játék közben is fel kell vennem a maszkot, másrészről Tanár úr, a Bükkalján feltalálta és tudományosan kidolgozat a vírusellenes pálinklaivás módszertanát.

Éppen a pince előtt szöszmöszöltem, amikor kis táskájával "gyógyszerért" a pincéje felé tartott és...

- Szóval, egy korty pálinkával alaposan, úgy fél percig gargalizálsz. Ezáltal a garatban elvégzed a fertőtlenítést, ugyanakkor jókora pálinkagőz keletkezik a szádban. Ezt a gőzt leszívod a tüdődbe és bent tartod egy fél percig, majd a szádat bezárva az orrodon keresztül lassan kifújod. És ezt megismétled úgy hatszor-nyolcszor...

Az aszongya legalább három kétcentes. Hiszek Tanár úrnak. Közelebb van a nyolcvanhoz, mint visszább, pirospozsgás arca, könnyed mozgása maga a tanúság tétel.

Szóval épp a nagy bezárás előtt, amit névnapi ajándékként kaptam az idén, még felfutottam a hegyre, hogy ami kész, azt felvigyem, amit lehet, még elvégezzek, mert ki tudja, mikor mehetek újra.

Ez a bejegyzés így egy idő előtti leltár arról, hogyan állok. 

Csodálatos rajzaimat nem kívánom megismételni, hogyan képzeltem el a pincébe belépve az összlátványt, de aki követ tudja, pont így:

Megkezdtem a "sutu" felújítását, amiből egy pohártartót lesz, vagy új gazdát keresek neki. Azért itt érdemes az ilyen volt, ilyen lett páros fotót használni:

A felirathoz csak annyit, hogy a mobiltelefonok és az sms-ek és az emodzsik korát messze megelőzve használják errefelé a szó szerint tört magyarságot, a néha érthetetlen rövidítéseket. Így a fenti szövegre egyelőre csak tippem van. A készítő (KÉ) monogramja T A, és 1921-ben (BE) faragta a betüket és a "sutu"-t  DI.ML. részére. Namármost a pincét a Derda családtól vettem, úgyhogy van hol keresgélni. Ez a felirat volt a gyártó névjegye. Még jó, hogy nem Made in China felirat van belefaragva,

A helyi rövidítési szokások a házam homlokzatán is megjelenik:

Nem hiszem, hogy helyhiány miatt nem fért ki még 3 betű.

A pince hátuljába ugyebár egy ivót terveztem, amelyben a fal mellett körbefutó padon ülve a középre rakott hordókon lehetne borozgatni. Ez összesen egy 14 méter hosszú felkörlócát, megfelelő támfás tartórészt jelent.

Ide, a nedvesség és rohadás őshazájába nem lehet puhafát tenni, a keményfa meg drága, még a hegyen is. Hát fogtam magam, és a pinceház tetejéről lebontott, jó öreg vörös tölgy deszkákat, megcsiszoltam, a szuette részt leflexeltem, lefestettem vékony lazúrral, vastag lazúrral, majd az így kapott deszkahalmazt egyesével lemérve (mert két egyforma hossz, vagy szélesség nem volt benne), papíron kilegóztam, mi, hova kerül.

Utolsó simítások (derékszögre vágás, csavar lyukak kifúrása), már kiterítve készülnek, az előzetes összeállítási rajz szerint felcímkézem, a helyszínen összeikeázom.

Itt tartok (természetesen a valóságban a padsorok között több hely lesz, de itt ennyi volt):

 No, és miből lesz a cserebogár?! "Sárga cserebogár!" Bár ide inkább a "Ződre vana, ződre vana" nóta illene. Miért is?

Talán emlékeznek erre a  cucialista ipar remekművének számító kiskapura a pincémen:

 No, először így nézett ki:

És ez lett belőle:

Ha az egészet kovácsoltvasból csináltattam volna, akkor százezerből nem úszom meg.

Így 15 ezerben lett. Szőlőlevelestől.

Ez a lépcső visz le majd a verembe, a bortrezorba.

Készen vannak a pince pad háttámlái is. Valamikor ablakkeretek voltak és Vajk barátom faragta őket. Most vastaglazúrt kaptak és a falra szerelést várják a kispadon.

S a vírus leginkább egy munkában akadályozott: még sehol sem tart a lugasom és a szőlőültetvényem. Összesen egy árválkodik a lugaskezdemény alatt. Ezt is úgy találtam, amikor a vadszőlőt kiirtottam a háznál és egy rizlingféle tőke bukkant ki a dzsungelből. Talán megmarad... (Nem.)