... vagy a borissza a jóbarát? És valóban ez itt a kérdés és nem csak az öncélú szójáték kedvéért kérdezem. Ugyanis teljesen amatőr borbarátként, aki majdnem tekinthető antialkoholistának, azt érzem, hogy enyhe fogalomzavarban szenved kicsiny bornemzetünk. Például nagyon könnyen összekeverik a borisszákat az alkoholistákkal. Nem vitatom, hogy adott esetben, mondjuk egy enyhe sielős póz felvételekor, vagy amikor a határon túli alkoholfogyasztás látókört és szókincset bővít valakinél, szóval ilyenkor nem nagy különbség van köztük. Csak amíg valaki függőségében, valami pszichés traumát akar feloldani az alkoholban, addig a borissza csak nem tud betelni az élvezettel.

Amúgy meg tud. Mert a borban nem az utóhatás a csodálatos, hanem maga a pillanat. Aki hőzöngésből iszik bort, "hö, na még egy pohárral!", az nem tudja - de nem is érdekli - mi a különbség a vegyipari termék, az élelmiszeripari áru és a házibor között.

Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy csak egy lelkes kibic vagyok. Senkit megsérteni nem akarok. De egy flakonos bor címkéje sem látott szőlőt, tisztán víz, cukor, jó esetben gyümölcscukor (glükóz, fruktóz), alkohol, savak és aromák megfelelő elegyéből bor állítható elő. Mert valójában a bor mondhatni ilyen egyszerű és a vegyipar csak pontosan másolja a valóságot, így egy 300 forintos palackos nedűt nevezhet bornak bárki. Természetesen a bor még sok más összetevőből áll, de ezzel itt még senkit nem akarok untatni és kizárt dolog, hogy egy "kocsisborban" figyelnek arra, hogy laktonok és más oxigéntartalmú heterociklikus vegyületek megfelelő arányban legyenek.

Az élelmiszeripari termékek azok a borok, amelyeket borgazdaságok messze fénylő óriási tartályokban, zárt rendszerben, úgynevezett reduktív eljárással hoznak létre. Itt már azért a szőlő fontos alapanyag, csak nem engedik hozzáférni az oxigént, ezzel az elsődleges illat és zamatanyagra koncentrálva, hogy amikor meglevegőztetjük az üveget, azonnal érezzük a bort. Másrészről ipari mennyiségben, gazdaságosan máshogy nem lehet bort csinálni.

Jómagam házibor hívő vagyok. Oxidáció nélkül nem élet az élet. Szóval készüljön a bor hagyományos módszerekkel, sikerül, ahogy sikerül, de ha úgy jól sikerül, akkor nekem többet ér, mint egy élelmiszeripari termék. Én a pinceborokat szeretem, amelyet a gazdán kívül simogat a hordó, a pince klímája, ahol nincs a foka, illata, íze, testessége méretre szabva.

Mielőtt ultra naivnak tűnnék, pontosan tudom, hogy a pincegazdák nagy "méregkeverők". Nem a kénezésre gondolok, de azért a savak beállítása is szokásos egy kis pótanyaggal, barikolt borok egy részénél is beugrik egy kis aroma, és ha a Coop-ban fogy a poliszvit édesítő, akkor biztos lehetek abban, hogy a híres borász helyben édes vörösbort csinál a lengyel és szlovák turistáknak. Mert hát ugye, édes vörös csak úgy nem terem.

A világ talán leghíresebb bora - vagy milye - a portói. Csak a filmekben láttam elámulva, hogy egy ilyen és ilyen évjáratú portóit kóstolt meg  főhősünk és ettől ultramenő volt. No, amikor Portóban, a Duero folyó felett Luis I Bridge lábánál lévő Burmester pincészetben voltam, egy világ dőlt össze és épült fel bennem. Teljesen autentikusan, a portói hazájában tudtam meg, hogy ez egy pacsmag bor, de annak azonban a javából. Ugyanis leegyszerűsítve három dolgot házasítanak a portóiban: az új bort, az óbort és a tiszta alkoholt. Ez egy likőrbor, egy couvee. A lényege, hogy a musthoz nagyon korán közel 80 százalékos tiszta borpárlatot adnak (avinálnak), azzal erjed tovább. majd a kész bort, amely így megőrizte édeskés ízét gyakran 20-30 éves óborokkal avittosítják. Az egyes portói típusok ezekből a házasításokból jönnek létre.

Láttam a szőlőtőkéket, ahogy a folyópart klímájában andezittel megszórt tövükről felfelé tör a meleg, így a nap és a kő egyszerre érleli a szemeket. Láttam a közel húsz-harmincezer literes hordókat, tartályokat, amelyben három-öt évig érlelődik a nedű. Szóval ebben is van kemikália, "méregkeverés" de ez nekem nem tartályos bor. Ez hordós.

Ha leegyszerűsítem tehát a hozzáállásomat: a flakonos, tartályos, hordós borok közül én hordópárti vagyok. Tartósságában meg se közelíti a tartályosokat, de ízében, zamatában azonban kiad olyan másodlagos ízeket, harmóniákat, amit a palackozott borok közül csak a prémium kategória tud megjeleníteni. 

Válaszolok hát a címben felvillantott dilemmára: a jó bor issza a borbarát és nem attól lesz valaki jóbarát, mert borissza. Sőt! Még, ha szentségtörésnek is tűnik itt, de az a sörissza is barát, aki tudja mi a különbség a csapolt és az üveges, de leginkább a dobozos, de uramisten, 2 százalékos dobozos sör között, de azok az igazi barátok, akik tudják mi a különbség az eredeti és a licensz főzet között.

Szeretem, ha a tények és nem a magyarázatok igazolnak. Amitől bennem megpendült egy húr, azt a már említett Laci barátomnak köszönhetem. Szóval abban a faluban, ahol a pincém van működnek úgynevezett borklubok. Ez, mielőtt a jószándékúak fanyalognának, ez nem az alkoholizmus legitim módja. Ez nagyon komoly. Egy borklubban tíz pincegazda van. A borklub gyűlése mindig más pincéjében van. Oda idegen nem teheti be a lábát. maximum 2 vendéget hívhat az, aki a borklubot szervezi. Laci engem meghívott. Tíz éve kötődöm a faluhoz és most először. Nagyon hálás vagyok neki érte. A házigazda általában egy ismert pincészet, vagy tájegység palackozott borából 8-10 félét hoz az alapboroktól a prémium minőségig. Sorba állítja mondjuk minőségi sorrendben és miközben kóstoltatja a klub tagjaival, bemutatja a pincészetet, a szőlőfajtákat, az előállítás mechanizmusát, a bor leírását. Most hallottam először, hogy mit kell érezni. Természetesen a borkóstolás előtt megkóstoljuk, mit főzött a gazda a bográcsban, mondjuk egy kis "növendéket", vagy birkát. A borkóstolás közben pedig sós sütemény, sajt dukál a kortyok mellé, vagy vörösbor esetén étcsoki, amely kiadja a bor aromáját. Jómagam nem szerettem a Kékfrankost. Unalmas, végig matt bornak tartottam. Mert csak kommerszet ittam belőle. De az a prémium kékfrankos, amit Lacinál kóstoltam... lehet, hogy emiatt akarok pincegazda lenni?

(Olvasd el az előzményt is: Rámszakadt a hegy...)