... kinek kell hinnem, valaki mondja meg, kinek nem?" kezdetű dalt énekeljük, felállva dícsérve az Urat, halleluja! Mert Gábor barátom, aki magas hivatalt visz jelenleg, de egykor építésügyben volt hatósági vonalon, aszongya, hogy szabálytalan szerkezeti átalakítást hajtottam végre az ingatlanon azzal, hogy megerősítettem a gerendákat. Azt, hogy belém állította telefonhívásával a bengát, csak azért bocsájtom meg neki, mert olyan diópálinkája van, hogy a neves keserűlikőrök, a keresztes, a szarvasos, meg mindenféle agancsos is csak ipari tanuló mellette. Jó, finom a birse, meg a többi is, amiből olyan címkés kollekciót hozott nekem, hogy áldassék érte a neve örökké, ámen, de a dió, az brutális. Ugyanis nem egy hubira butított likőr, hanem a szeszfoka pálinkáé, íze egy likőré, úgyhogy aki csak úgy szórja a konty alá, az hamar megalakul.
Nagyon rajtam van a templomi áhitat, de inkább szentségelnék, mert a hogyan tovább kérdésében eléggé megosztó véleményeket kapok. Míg el nem felejtem, már ott hibát követtem el, legalább is az én drága, kedves Attila szomszédom szerint, hogy hagytam a tetőmet ilyen kontyos sátortetőnek és nem cseréltem ki magas vértes sátortetőre, hiszen ezzel visszahoztam volna a pincesor régi képét, amikor minden pincének ilyen egységes volt az eleje. Nagyon szeretem őt, de ezt az érzést és a hagyományba való besimulást sajnos néhány ok felülírta. Nem akartam tetőcserére többet költeni, mint amennyit feltétlenül szükséges és nekem alapból nem tetszenek a magas, csupasz homlokzatok, A mellettem lévő pincék földdel fedettek, azoktól sem jó nagyon kiugrani, meg egyszerűen szerintem a pincémhez nem illik a sátortető. De ezt még megkapom százszor, és mondjuk meg jogosan, mert az én érveim csak nekem érvek. S amikor a tetőn gondolkodtam, az én Atti "testvérem" azt mondta nekem, hogy "egy öreg házra, amelynek egykor alig csináltak alapot soha se tegyél nehéz tetőt!" Az eredmény őt igazolta.
Na, de mit csináljak a mennyezettel, amelynek egy része beszakadt? Na, mit mond Atti? "Két sín a gerendákra és T8-as lemez. Pikk, pakk kész vagy és örök életű. Lehet fehér, fa erezetes, bármilyen, ezzel lesz a legkevesebb gondod!" Most az egyszer nem hallgatok rá, mert ha a pára lecsapódik a lemezen, annak ellenére, hogy az első falakon a sajnos mára befalazott kisablakokat is megnyitom, akkor is kellemetlen lesz, ha a nyakunkba csepeg a pince izzadtsága. Vajon a fa, lakkozott lambéria nem lesz ugyanúgy "csepegő" és több a gondom vele? Akkor most tegyem rá alulról a padozatra, két gerenda közé, párnafára, vagy szedjem le az összes deszkát és tegyem a gerenda felé a lambéria léceket? Ebben az esetben kevesebbet kellene vágdosni.
Sanyi, az én sportlövő világbajnok barátom, aki hatvanból hatvanat tudott lőni, tehát jobb nem vitázni vele, a gipszkartonra esküszik. A falakra is. Oda még folyékony fóliát is kenne, hogy a vizet kívül tartsa, De az a gond, hogy a víz belül van. Ezért nem nikecellezhetem be a falakat sem kívül, sem belül, ahogy Atti gondolta és nem tudok szép kőporozott falat csinálni így sem belül, sem kívül.
Mondjuk, akkor meg Árpád ágálna ellene. És én adok Árpád szavára. No, nem azért, mert szülei vagy leány gyermeket akartak, vagy az Úristen volt betyárosan jó kedvében, mert férfiember létére olyan bájos arcot rajzolt neki, mintha az egész feje mosolyból lenne. Még egy járdát is úgy tud megépíteni, mintha palota lenne. Képes öreg parasztházaknak utólag alapot építeni, úgy újítja fel őket szinte a semmiből, hogy nagy példa számomra. És ő azt mondta, hogy szíve szerint nem vakolna semmit, verjem le a vakolatot a kőig, ahol aprókat tömtek a résekbe, ott cseréljem ki nagyobbra a sok kicsit, és fugázzam ki. Ilyen pince nem lenne a soron.
Olyan, ami kővel van kirakva és a kövek ki vannak fugázva, olyan pinceház van. De az vagy faragott, szép kövekből épült, vagy a régi fal elé, a régi falra ráépítettek még egy szép réteget, takarva a korabeli, hát úgy összedobáltnak tűnő köveket. Ahogy körbe kutakodtam, a pincék és néhány pinceház 1860-70 körül épült. A kőborításos, felújításos, építős akció 1950 és 1970 között dívott. Ma a hasított kő kerül fel csempeként a falakra, vagy kőporozott a pinceház.
Nem elég, hogy nem vértes, sátortetőm van, még a falammal is lógjak ki? Drága jó Istenem, hogyan tovább? Ebbe a nagy dilemmába én belepusztulok!
Na, és akkor igaza lesz az én drága Fecó barátomnak, aki blogjaimat olvasva, hihetetlen mértéktartással, de aggódva hívott fel: "nincs valami baj veled, mintha számot vetnél az életeddel és az örökségedet próbálnád összegyűjteni?"
Meg kellett nyugtatnom, hogy bár már veszélyeztetett korba léptem, de maximum a kapuzárási pánikomban én nem egy choppert, vagy motorcsónakot vettem magamnak, hanem egy pincét...
